Aprodithe

Nekem is volt ilyesmi élményem, de annyira cikinek éreztem, hogy pár napon belül át is iratkoztam másik suliba mert nem bírtam volna az osztálytársaim szemébe nézni ezek után. Tavaszi szünetben történt iskolai kiránduláson, miközben busszal mentünk Bécsbe. A legtöbben az osztálytársaim voltak ott, de voltak más osztályokból is, meg tanárok, szülők is, szóval tele volt a busz. Már nagyon régóta kellett kakilnom, de mindig halogattam, mert a busz wc-jében nem volt szabad a nagydolgot végezni és egyébként is nagyon koszos volt ráadásul szinte mindig foglalt. Már Bécs közelében jártunk, amikor egy kicsit előrehajoltam, mert nagyon görcsölt már a hasam, és egy pillanat alatt bekakiltam. Előző este mosta ki anya az összes bugyimat, ezért reggel nem tudtam egyiket sem felvenni, hanem csak leszedtem őket a szárítóról és bedobtam őket a táskámba. Nem elég, hogy nem volt rajtam bugyi, hanem ráadásul szoknyában voltam. Az egész olyan gyorsan történt, hogy hirtelen nem is tudtam mit kéne tenni - hagyjam hátra a csomagot és fussak a wc-re, vagy csináljak úgy mintha mi sem történt volna? Sajnos az utóbbit választottam. Szerencsére nem volt hasmenésem, hanem ilyen kemény, sok "golyócskából" álló kaki jött, viszont elég nagy darab volt. Nem akartam visszaülni rá, mert akkor csak szétlapítottam volna, ezért megpróbáltam fölé ülni, de úgy hogy éppen csak nem ért hozzá a fenekem, és a kezemmel, lábammal tartottam magam. Iszonyat kényelmetlen volt ráadásul az egész busz arról beszélt, hogy "itt valami büzlik", de szerencsére nem tudtak rájönni, hogy mi. Végre megérkeztünk Bécsbe, nekem pedig már meg is volt a tervem: megvárom amíg mindenki leszáll, én csupaszkézzel megfogom a kakit (gondoltam, utána úgy is kezet mosok), oda megyek a wc-be (ami ott van a busz közepénél a kijárat mellett) és szépen lehúzom a csomagot a wc-n, aztán kezet mosok. Mindenki le is szállt (kivéve a busz sofőrt, de tőle amúgy is túl messze voltam ahhoz, hogy bármit is láthasson) én pedig összeszedtem a kakim és rohantam a wc felé. Itt kezdődtek igazán csak a problémák. Két kézzel a markomban fogtam a kakit ezért a könyökömmel próbáltam lenyomni a kilincset, de sehogy se ment. Erre látom, hogy az első ajtón felszáll egy tanár és elindul a busz vége felé. Gondoltam, egy másodpercre leszállok a buszról aztán amint a tanár meggyőződött arról, hogy üres a busz, gyorsan visszaugrok, és folytatom, ahol abbahagytam, a többiek már biztos elmentek. Sajnos ez sem jött össze. Gyorsan leszálltam a buszról, de még mielőtt bármit is tenni tudtam volna, becsukódott mögöttem az ajtó és elindult a busz, én pedig ott álltam az iskola színe-java előtt, Bécs legforgalmasabb részén egy nagydarab kakival a kezeimben. Meg sem tudtam mukkanni a döbbenettől, még a hazafelé utat is végig sírtam.