Lucky

Az fontos információ a legelején, hogy én minden csütörtökön bejárok az Astoriára, ami úgy egyórányi út, busszal, metróval és egy kicsi sétával. Oké, egy ilyen szép napon elindultam busszal otthonról. Minden oké, békésen olvasgattam a halál unalmas művtöri-könyvemet, amikor egyszer csak - hopp! - jön az ellenőr. Rendben, elkezdem keresgéli a bérletemet. De az nincs sehol. Mindenhol megnéztem, a kabátzsebemtől a farmerom farzsebéig. És kiderült, hogy egész eddigi életemben most először otthon hagytam a bérletemet. Az ellenőr egy nagyon ronda lópofájú pasas volt, a haja hátul copfba fogva, és a fejére is kiült, hogy nincs sok neki odabent. Akkor kénytelen-kelletlen közöltem, hogy otthon hagytam a diákigómat. Mire a pasas: "És a bérletedet?" Egyáltalán nem fogta fel, hogy ez a kettő együtt jár. Tulajdonképpen öt percen keresztül azt magyaráztam egy harmincas BKV-ellenőr faszinak, hogy miért van a diákigazolványnak két szárnya. Majd megkérdezte, hogy van-e személyim, és mikor még két percig magyaráztam, hogy nincs, mert általánosba járok, egyetlen laza mozdulattal leküldött a buszról. Oké. Itt még csak ingerült voltam. Erre még rátetézett az, hogy mögöttem két felnyalt hajú csávesz egyfolytában engem stírölt a villamossínek túloldaláról. Végül is elhatároztam, hogy semmi gond, a következővel elmegyek. Már rég késésben voltam, mire jött a következő busz, amire fel is szálltam. Itt már dühös voltam. És egy megálló után mi történt?! Megint jött az ellenőr. De ez most egy idősebb, dagadt, ősz hajú pasi volt, vörös képpel. Ő azonban hadart. Legszívesebben elbújtam volna a gigászi festészet-könyvem mögé. De csak jött. Aztán ő is kérte, és bevallottam, hogy nincs. Akkor még hadart valamit arról, hogy vehetek bérletet potom 400 forintért (szinte sose viszek magammal pénzt, mint akkor sem), meg még valamit arról, hogy valahol 8 napon belül be kell mutatnom a bérletemet vagy mit. Míg végül ő is kérte a nem létező személyimet, és amikor ráreccsentem, hogy nincs, egyetlen mozdulattal leküldött a buszról. Végül egy olyan helyen kötöttem ki, amiről még életemben nem hallottam, még fedett várakozóhely sem volt, 2 megállóra az Örstől. Itt már besokalltam, és némi telefonos segítség után úgy döntöttem, hazaindulok. Gyakorlatilag 2 megállót sétáltam vissza, míg végül lerogytam egy padra egy nyanya mellé egy olyan busstop-ban, ahová az enyém is jár. És egyszer csak mit látnak szemeim?! A lófejű és a kövér ellenőr békésen sétál egymás mellett valószínűleg a jól megérdemelt ebédszünetükre, gyakorlatilag kézen fogva...